2010. november 30.

Mire jó a digitális bölcsészet?

Nem rég értesültünk arról hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán digitális bölcsészet MA képzés indul. Az érdeklődőket egy ismertetővel várják december 7-én 5 órától Piliscsabán (a szakleírást itt található, ezen kívül Debrecenben is lehet ilyen képzésre jelentkezni és ott van digitális bölcsészeti központ is - habár honlap nélkül, ami furcsa).  A hír kapcsán érdemes egy kicsit körüljárni mi is az a digitális bölcsészet, mire jó és mennyiben kapcsolódnak a magyar kezdeményezések a nemzetközi irányhoz.


A digitális bölcsészet forrásai

Ha a Wikipedia meghatározását vesszük alapul azt találjuk hogy "the digital humanities, sometimes also known as humanities computing, is a field of study, research, teaching, and invention concerned with the intersection of computing and the disciplines of the humanities. It is methodological by nature and interdisciplinary in scope. It involves investigation, analysis, synthesis and presentation of information in electronic form. It studies how these media affect the disciplines in which they are used, and what these disciplines have to contribute to our knowledge of computing." Azaz a digitális bölcsészet nem annyit jelent hogy a BTK-n elkezdenek programozni tanulni és felvesznek pár számítástudort. Maga a bölcsészet fogalma is egy kis tisztázásra szorul először.

A tudományok felosztása sokak szerint értelmetlen, de ha másra nem, hát arra mindenképpen jók a különböző rendszerek hogy az egyetemeken szervezeti egységeket hozhassunk létre. Hazánkban német mintára természet- és bölcsészettudományokra osztjuk szét "A TUDOMÁNYT", a szofisztikáltabb osztályozás ehhez még hozzáveszi a társadalomtudományokat. Ennek hátterében egy erőltetett párhuzam áll, mivel felteszik hogy a társadalomtudományok hasonlóan a fizikához, kémiához, biológiához ugyanazzal a dologgak foglalkoznak, a bölcsészettudományok pedig szintén (a bölcsészettel). Ebből azonban kilóg a matematika. Hogyan tekinthetjük a matematikát természettudománynak? A huszadik században megjelent számítástudomány mennyiben tekinthető természettudománynak? Ezek talán filozófiai kérdéseknek tűnnek, de a tiszta matematika (idehaza elméletinek nevezik, az angol szakzsargon a pure mathematics terminust használja) azonban nem foglalkozik kísérletekkel, vagy a világ leírásával, a számítástudomány ennek egyik elágazása csupán (mielőtt az olvasó vitatkozna velem és arra hivatkozna hogy a számítógép megvalósítása igen is gyakorlati és matériához kötött Dijkstra híres mondását idézem "computer science is no more about computers than astronomy is about telescopes"). A matematika és a filozófia (ami nagyon sokáig egyet jelentett a bölcsészettel, elég csak a szó etimológiájára gondolnunk) együtt született mint tudomány és sose vált szét (habár maga a filozófia ketté vált, jelenleg az ún analitikus filozófia áll közelebb ehhez a hagyományhoz - persze ez értelmezés kérdése, én így gondolom). Descartes neve mind a matematikusok, mind a bölcsészek körében ismerősen cseng, nevéhez köthetjük a modern tudomány és filozófia megjelenését. Az emberi tudás megalapozását középpontba állító filozófia számára nem vált el a hétköznapi megismerés és a tudományos megismerés, azonban a program végigvitele természetesen magával hozta a különböző részterületek szétválását. Ma már senki nem képes arra hogy egyszerre legyen otthon a matematika területén és az irodalomtudomány világában egyszerre, pedig mindkét dolog végső soron rólunk szól, arról hogyan ismerhetjük meg világunkat és tehetjük jobbá környezetünket (persze lehet hogy ebben idealista vagyok). Ezzel függ össze szorosan hogy megjelent a történeti szemléletmód is, szokták mondani hogy filozófiát a filozófia történetén keresztül lehet csak tanulni, Hanson sokat idézett mondása hogy a tudománytörténet tudományfilozófia nélkül vak, a tudományfilozófia tudománytörténet nélkül üres. Így habár végső soron a tudomány összefügg a mélyben, a felszínen egy esztétikai tanulmány és egy kvarkokról szóló beszámoló nagyon másról szólónak tűnik. Ez igaz is, de ne tévesszük szem elől hogy az esztétikai tapasztalat is a megismerés egy része, ahogy a kvarkok kutatása is, és mindkét kutatás eredménye saját magunk és világunk jobb megértése ami segíthet jobbá tenni életünket.

De miért is tűnik úgy hogy a természettudományok jobban kapcsolódnak. Erre a válasz a matematizáltság. Egy jó fizikus vagy vegyész egyben jó matematikus is. Nem véletlen hogy a számítástudomány első alkalmazásai a természettudományos kutatások területén történtek. De nem szabad elfelednünk hogy a társadalomtudományokban (közgazdaságtan, szociológia, politikatudomány) is jelen van a nagy fokú matematizáltság (ezen a statisztika alkalmazására gondolok, mely az angolszász egyetemi/tudományos világban gyakran külön tudományként jelenik meg). Így ezeken a területeken is hamar megjelentek a számítástudomány alkalmazásai, sőt egy új metodológiai irányzat is kialakult "computational social science" néven (az érdeklődő olvasónak ajánlom a Scienceben megjelent remek összefoglalót amit itt érhet el). Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról hogy a társadalomtudományoknak is van egy történeti dimenziója, és itt most nem az egyes tudományok történetére gondolok, hanem arra hogy a modern történelemtudomány megpróbálja alkalmazni eszközeit a régi korok megismerésére. Ennek legjobb példája a gazdságtörténet, de a társadalmi viszonyok elemzéséhez is egyre több adatot próbálnak meg a történészek előbányászni és egy modellbe illeszteni. Ez pedig nem csak idősorok elemzéséből áll, hanem a geográfiai megoszlástól kezdve a legkülönbözőbb tényezőket is magába foglalja. A digitális bölcsészet egyik ága éppen ezen technikák alkalmazása a történeti kutatásokban.

A filozófia mellett, a nyelvtudomány az ahol megmaradt erősen a formalizáltság. Ez nem csak a Chomsky fémjelezte generatív nyelvészeti irányzatnak köszönhető, hanem annak is hogy erősen épít az empirikus kutatásokra. A nyelvnek azonban a bölcsészetben központi szerepe van, hiszen ez a legtöbb vizsgált információ médiuma. A digitális bölcsészet másik forrása éppen erre reflektál és a számítógépes nyelvészet eszközeit alkalmazza az ilyen vizsgálódások során (vendégposztolónk Aditi Muralidharan írását érdemes elolvasni erről az irányzatról).

Végül pedig érdemes megemlíteni a könyvtártudományt is, ezen talán nem lepődik meg a kedves olvasó hiszen hazánkban ma már informatikus könyvtáros képzés folyik, jelezve hogy ezen a területen is megjelent az IT. Az angolszász világban gyakran "information and library sciences" néven fut ez a terület ami talán még jobban kihangsúlyozza mit jelent is ez. Nem csupán a könyvtári információk (katalogizálás) tartozik ide, hanem a digitális archívumok létrehozása és kezelése valamint a felhasználók számára minél jobban kereshetővé tétele is. Így a bölcsészek számára közös alap, a könyvtár is átalakul(t). A fenti definíció szerint a digitális bölcsészet egyben reflektál erre a változásra is, amihez nyilvánvalóan hozzá tartozik az alapvető eszköz ismerete is.

De mi is akkor a digitális bölcsészet?

Egy új diszciplína alakult ki, vagy van kialakulóban? A válasz erre a kérdésre egy határozott nem. Ahogyan a nyelvészetben a korpusznyelvészetet nem önálló tudománynak, hanem egy módszertani irányzatnak tartjuk, úgy a digitális bölcsészetet is egy metodológiának tekinthetjük. Nyilvánvaló hogy kellenek olyan szakemberek akik képesek kezelni az új technikákat és együtt tudnak működni a "hagyományos bölcsészet" művelőivel és ez felveti a maga kérdéseit és egy szakma alakul ki a terület körül, de nem egy önálló tudomány. A bölcsészettudományokra is hat ez az átalakulás, a kutatóknak meg kell tanulniuk egy új nyelvet amivel kommunikálni tudják igényeiket, sőt bizonyos szinten el kell sajátítaniuk ezen eszközök kezelését (hiszen ezek a tudományok nem arról híresek hogy sok támogatást kapnak). Ennek hozadéka hogy új kérdéseket lehet feltenni, szélesebb körben lehet elérni az érdeklődőket, és be lehet vonni a fejlesztőközösséget is amennyiben a kutatás adatait nyilvánossá teszik a kutatók (ami természetes kellene hogy legyen, hiszen közpénzből a köz érdekében végzik kutatásaikat).

A magyar képzési kínálatot áttekintve úgy tűnik hazánkban a nyelvészeti oldal dominál. Ez természetes, hiszen hagyományosan jók vagyunk ezen a területen, azonban kérdésesnek tűnik számomra hogy mennyire lesz vevő a piac egy számítógépes nyelvészre aki papíron digitális bölcsész, illetve mennyire tudnak beilleszkedni ilyen profillal a nemzetközi tudományos életbe.




Mire is lehet ez jó?


A bölcsészet segít jobban megismerni és megérteni magunkat. Persze ezt a döntéshozóknak és gyakran az adófizetőknek is nehéz megérteni, de érdemes elgondolkodni egy kicsit mi történne ha a bölcsészek eltűnnének (a német kollégák komolyan fontolgatták a sztrájk gondolatát két éve, ha nem szeret az olvasó olyan radikálisan gondolkodni mint én, gondolja el csak azt mi lenne ha beszüntetnénk a munkát holnaptól). Nem tanulhatnánk nyelveket, zárva lenne a könyvtár, üres oldalakkal lenne tele a reggeli újság, múltunk feledésbe merülne (néha vágyunk erre, de gondoljuk végig komolyan!), vitáink verekedésbe torkolnának, nem lenne aki átadja ismereteinket és értékeinket utódjainknak és ki tudja még mi történne.

Fordítsuk meg a dolgot, mit adhat a bölcsészet ha elfogadja és adoptálja a digitális metodikát? A történelem tudomány segíthet a közgazdászoknak jobban megérteni a gazdasági folyamatokat ha a régebbi korokra is adatokat tud felmutatni, a turizmusnak nagy segítség lehet ha geográfiai adatokkal felvértezve mutathatja be hazánk tájait az érdeklődőknek. Határainkon túl élő nemzettársaink digitálisan is hozzáférhetnek kulturális örökségükhöz, ezzel erősíthetjük köztük és az anyaország közötti kapcsolatot, továbbá a kül- és belföldi kutatók könnyebben kutathatják mennyiben kapcsolódik örökségünk a világ eseményeihez és mennyiben tér el az általános tendenciáktól. A standard nyelvi eszközök a nyelvtanulásban is segíthetnek, de a tartalomszolgáltatók is profitálhatnak alkalmazásukból. A nyílt kormányzati adatok (ha lesznek) feldolgozásához és megértéséhez szükségünk van újságírókra akik képesek kezelni az új technológiákat (ez az ún adatújságírás vagy data journalism irányzata amiről blogunkon is olvashat a kedves olvasó) és gyakorolni a negyedik hatalmi ág szerepét, ami egy működő demokráciában elengedhetetlen.

A digitális bölcsészet rólunk szól! Arról hogy miképp érthetjük meg jobban saját magunkat. Arról hogy mint magyarok miképp illeszkedhetünk be a nagyvilágba megőrizve kultúránkat magunknak és átadva azt a széles közönségnek. Reméljük hogy a döntéshozók is felismerik ezt (jó jel hogy engedélyezték a képzéseket) mert helyettünk senki nem tesz ezt meg. A tudományos és társadalmi hatások mellett, szerencsére ennek gazdasági előnyei is lehetnek (hátrányai pedig biztos hogy nincsenek).

Nincsenek megjegyzések: