2010. december 7.

Könyvismerető: Logicomix, logikai képregény kicsiknek és nagyoknak

Apostolos Doxiadis, egy matematikus végzettségű író és Christos H. Papadimitriou a UC Berkeley számítástudomány professzora (és a legendás UC Berkeley Logic Group tagja) Alecos Papadatos és Annie Di Donna illusztrátorok segítségével egy igazán szép és szórakoztató képregényben mondja el Betrand Russel egész életén át tartó kalandját mely a megismerés és a matematika megalapozását tűzte ki céljául. Mielőtt legyintene az olvasó, elárulom ez bizony egy best-seller! Hogy miért? Mert jó! Annyira hogy nem csak a képregényfanok körében aratott sikert, hanem a logikusok, matematikusok, filozófusok, nyelvészek és számítástudományi szakemberek és diákok körében is kultusza lett a kiadása óta eltelt egy évben.








A kötet történetét nehéz összesűríteni. Akik nem szoktak a képregényekhez talán nehéznek találják majd hogy egy történet a történetben típusú kötettel találkozik először. Akik olvasták a Maust, azoknak nem lesz meglepő hogy a szerzők megjelennek a képregényben, elénk tárva problémáikat az írás során. Doxiadis a gondolkodót akarja bemutatni akit élénken foglalkoztatott a közélet is, Papadimitriou a "hőst", a modern számítástudomány egyik megalapozóját látja Russelben. Végül kompromisszumra jutnak és kezdetét veszi egy különös történet ami a 19. század végén kezdődik és a második világháború után ér véget. A logika és a matematika megalapozását kutató Russelen kívül pedig megjelennek a legkiválóbb elmék (pl Wittgenstein) és történelmi alakok is. A történetről ennyi legyen elég, ajánlom mindenkinek olvassa el a kötetet ha teheti! Igazi csemege, szakmai körökben mozgóknak pedig kötelező!

Mire és kinek jó egy logikai képregény?
Nagyon fontos hogy legyenek ismeretterjesztő könyvek, hiszen a nagyközönség számára ezek teszik emészthetővé a tudomány eredményeit és ebből értesülhetünk arról mire költik az adófizetők pénzét a kutatólaborokban és egyetemi tanszékeken. Legalább ennyire fontos hogy ezek a könyvek képesek felkelteni a fiatalok érdeklődését, sokan vannak akiket egy-egy jól sikerült ismeretterjesztő mű bűvölt el és meghatározta pályaválasztását. Azonban van egy különös kategória, a tudományos fikció, amiből kevés igazán jó akad, pedig legalább annyira fontos mint az ismeretterjesztő kategória. Egyrészt részévé válnak az ilyen művek a tágabb értelemben vett szakmai kultúrának, másrészt még szélesebb rétegek számára is elérhetővé teszi a tudományos eredményeket. Az ismeretterjesztő műveket nehéz belőni egy adott korosztálynak, vannak olyan könyvek amit nyugodtan odaadhatunk egy 12 éves gyermeknek is,  de olyanok is melyek megértéséhet széles alapműveltség kell és 18 éves kor alatt értelmetlen a többség számára kézbe venni. Egy képregény nem tanít meg arra hogy miképp kell pl a Gentzen kalkulusban levezetést készíteni. Egy történetet mond el ami megmutatja a problémákat mégpedig "hétköznapi" környezetben (de legalábbis úgy hogy ezek a problémák az emberi élet kérdéseiként merülnek fel). Így az érdeklődő olvasó egy történetet kap amin elszórakozhat és ugyanakkor elgondolkodhat bizonyos kérdéseken, teljesen mindegy hogy szakember vagy laikus az illető. Az irodalmi tapasztalat lényege valahol ez még az igényes ponyvák esetében is (persze lehet hogy ez egy nagyon pre-modern nézet). A történet segít egy kicsit más szemmel látni a világot és reflexióra késztet. Így én bátran ajánlom a könyvet akár gyerekeknek is (amennyiben jól tud angolul), habár nem tudom megmondani hány éves kortól (talán 13-14), de ez nyilván az érettség és a nevelési szemlélet függvénye. Ha gyereknek venné valaki a könyvet nagy baj nem történhet hiszen nem korhatáros, azonban mindenképpen lapozzuk át hogy ne okozzon meglepetést.

Nincsenek megjegyzések: